A népszavazást kezdeményező Fidesz az előző cél mellett annak előre vetítésével mozgósít, hogy a nagy arányú részvétel és az igenek meghatározó többsége esetén a kormánynak távoznia kell. A Jobbik a balatonöszödi beszéd nyilvánosságra kerülése óta következetesen képviseli azt az álláspontját, mely szerint a népszuverenitáson esett súlyos csorbát csak előrehozott országgyűlési választásokkal lehet kiköszörülni, hiszen a választók megtévesztésének közvetlen következménye a jelenlegi MSZP-SZDSZ többségű parlament létrejötte volt. Egy március 9-ei egyértelmű népítélet azonban csupán erkölcsi felhatalmazást ad ehhez, a kívánt változást önmagában nem eredményezi. A kormány lemondani nem fog, a köztársasági elnöknek új választások kiírására – még ha lenne is ilyen szándéka – alkotmányos jogköre nincs, a hatalmához ragaszkodó koalíciós többség az országgyűlést feloszlatni nem fogja. Az ítéletet tehát csak az azt kimondó társadalmi többség teljesítheti be, erre viszont spontán módon, a megfelelő szervezettség híján nem képes. Megkerülhetetlenné válik tehát a népszavazást kezdeményező, valamint az igeneket támogató pártok felelőssége a népakarat kiteljesítésében.

Az előzőek alapján a megoldást a Parlament falain belül nem kereshetjük, helyette minden alkotmányos eszközt fel kell használni a kormány lemondásának és az előrehozott választásoknak a kikényszerítésére. A remélt eredményű népszavazás adta erkölcsi felhatalmazással a Fidesznek is többet kell vállalnia, mint egy szimbolikus kordonbontás. Többszázezres tüntetések, az állampolgári engedetlenség megnyilvánulásai, útlezárások, országos munkabeszüntetések hozhatják meg az eredményt. A Jobbik lehetőségeihez képest részt kíván venni ebben a küzdelemben, különös tekintettel arra, hogy ez lehet az utolsó alkalom a népellenes MSZP-SZDSZ hatalom 2010 előtti leváltására.

Balczó Zoltán,
a Jobbik alelnöke