Az tehát, hogy egyre többen vállalják felelősséggel identitásukat, mindenképpen sikernek tekintendő. A kettészakítottság kizárólag az életellenes rögeszméket hajszoló nemzetellenes baloldal felelőssége, hiszen félve szellemi és gazdasági téren elkövetett bűncselekményei következményeitől mindent elkövet annak érdekében, hogy az ország másik felét gyomoringereken keresztül zsarolva megfélemlítse, elképesztő sötétségben és tudatlanságban tartsa.

Ebben készséges partnere az az idegen hereréteg, amely önnön létének egyetlen értelmét 1945 óta az úgynevezett antifasiszta harcban látja. Ami – fasizmus híján – azt jelenti, hogy ez a beltenyészet beteges gyűlölettel veti rá magát mindenre, ami szép, jó, magyar és emberi. Csonka-Magyarországon ma szellemi polgárháború van, s ez tavaly ősszel már kézzel fogható utcai harcokban is megnyilvánult. Sokan megrettentek az összecsapások láttán. Mi úgy véljük, az állati brutalitással kegyetlenkedő rendőrruhás terroristákkal szembeszálló fiatalok úgy reagáltak a hazaáruló, nemzetvesztő rezsim bűneire, ahogy egészséges gondolkodású hazafiaknak kell. Ez mindenesetre reménykeltő.

Épp ezért gyomorforgatóan álságos és gyáva az a magatartás, amely újabban az úgynevezett jobboldal egyes értelmiségi köreiben is felütötte a fejét, nevezetesen, hogy a két politikai oldalnak ki kell egyezni, össze kell fogni egymással. Merthogy, állítják az ostobák és/vagy a gyávák, ez az ország érdeke.

A valódi jobboldalnak ezt a gondolatot csírájában kell elfojtani, hiszen ez a legsúlyosabb defetizmus. Az élet nem egyezhet ki a halállal, az igazság nem köthet kompromisszumot a hazugsággal. A normális, hazafias gondlkodású emberek nem parolázhatnak az életellenes szélsőségekkel. Szögezzük le, mondjuk ki, legyünk tisztában vele, hogy a baloldal, tehát a kommunista és liberális erőtér szellemi gyökereinél, hagyományainál fogva és legprofánabb gazdasági érdekei okán is közösségellenes, emberellenes, nemzetellenes. Vagyis, nem győzzük hangsúlyozni, szélsőséges.

A baloldalnak, amely számára Magyarország nem haza, hanem vadászterület, nem érdeke, hogy bármiféle nemzeti egység alakuljon ki nagy közös célok érdekében. A baloldal idegen érdekek képviselője, s így a magyarság sorvadásában, pusztulásában érdekelt. Erre irányul minden rezdülésük, kezdve a magyar emberek elnyomorításától, folytatva a családok szétverésén, az erkölcsi relativizmuson, a legszemérmetlenebb kettős mércén, az idegenség zajos dicsőítésén, az oktatás és a közegészségügy tudatos lerombolásán keresztül az elszakított magyarok aljas, hazug kampányig.

Gróf Széchenyi István mondta egykor, hogy ha közös erkölcsi alapon állunk, akár vitatkozhatunk is. Nos, a magyarországi magyarellenes baloldalnak semmiféle erkölcsi alapja nincs, s nem találni egyetlen olyan fogalmat sem, amelyet ők úgy értelmeznének, mint a tisztességes hazafiak.

Ezért lehetetlen velük bármiről is tárgyalni, ezért nem lehetséges velük kiegyezni. Mert minden, ami nekik jó, az a magyarság számára káros. A hódítókkal nem egyezkedni kell, hanem szembeszállni velük. Magyarországot újra magyarrá kell tenni. Föl kell szabadítani és vissza kell magyarosítani az államot, megszüntetve a jelenlegi interregnumot.

Felháborító a „kiegyezés” szó használata is a sajnos egyes „jobboldali” értelmiségiek által is kívánatosnak tartott megalkuvás, árulás leplezésére. Ez a fogalom a bécsi udvar és a magyar politikai elit (amely, tegyük rögtön hozzá, a szó valós értelmében elit volt) nagy művének megnevezésére van fenntartva. A kiegyezés következtében Magyarország gazdasága föllendült, a magyarság lélekszámban gyarapodásnak indult, kulturális és civilizációs téren élen járt Európában. Sajnos nem sokan tudják például azt a tényt, hogy a világon elsőként Temesváron vezették be az elektromos utcai világítást 1884-ben. Ekkoriban az Egyesült Államok hadserege még bőszen gyilkolta az őslakókat. Nem mintha az említett ármádia jellemzően nem ezzel foglalatoskodna fennállása óta.

A mai megalkuvási kísérlet (amely egyébként maga a sokat hivatkozott antalli örökség) ezzel szemben Magyarország és a tizenötmilliós magyarság számára kizárólag kártételt eredményezne. E megalkuvás lényege ugyanis nem az, hogy két, érdekeik egy részét tekintve szemben álló nemes fél mindkét oldal számára előnyös, stabilitást eredményező konstrukciót hoz létre. A manapság sugalmazott árulás azt jelenti, hogy a bűnök büntetlenek maradnak, a magyarság gyarmatosítása és rabszolgává tétele akadály nélkül folyhat, s cserébe az állítólagosan jobboldali gyávák megtarthatják, amijük van. Az értelmiség megalkuvást sugalmazó áruló része tehát magára akarja hagyni a nemzetet.

Nos, ilyesfajta egyezségről szó sem lehet!
A magyar hazafiaknak, kinek-kinek saját zászlaja alatt, egységesen föl kell sorakozni a magyarellenes táborral és a janicsárokkal szemben! A frontvonalat nemhogy nem szabad elmosni, de nagyon határozottan fönn kell tartani, az ellenséggel meg kell ütközni, és le kell győzni! Magyar megújulás, magyar feltámadás csakis akkor képzelhető el, ha a kártevőket kiiktatjuk a politikai rendszerből. Mondjuk ki, Gyurcsány Ferencnek választási csalásért, gazdasági bűncselekményekért és hazaárulásért börtönben a helye! Úgyszintén mindazoknak, akik ilyen-olyan előnyökért bármilyen módon részt vettek a nemzeti vagyon széthordásában, a magyar nemzet ellen elkövetett vétkekben, ide értve a közösségellenes devianciák népszerűsítését, az elszakított országrészek magyarjai elleni uszítást, a magyarság történelmi veszteségeinek relativizálását, nemzeti öntudatunk szimbólumainak gyalázását.

Azoknak, akik ilyen bűnökben vétkesek, nem lehet helyük Magyarország politikai életében!
Igen, végre rendszert kell váltani! Az alávetettség rendszerét végre egy magyar érdekű államnak kell fölváltani. Amelyben sokféle elgondolásnak, nézetnek helye lehet, de amely nem tűri meg a magyarellenességet. A magyarságnak végre nem megalkudni kell, hanem legyőzni a halált.

Ágoston Balázs