Általános és középiskolai tanulmányaink alatt folyamatosan ellenforradalomról tanultunk, a „nép ellensége” kifejezést olvashattuk a tankönyveinkben, akár irodalomórán voltunk, akár történelmen. 1956. hősei hétköznapi emberek – főleg fiatal értelmiségiek, egyetemisták voltak. Ugyanúgy, ahogy a mai fiatalok tömegei, akkor is ez a réteg volt az, amely a legkilátástalanabbnak, legelviselhetetlenebbnek, és sivárnak érezte az életét, teljesen esélytelennek az életkezdési lehetőségeit. Akkor elsősorban a minket megszálló, brutálisan kizsákmányoló Szovjetunió jelentette az ellenséget, holott akkori vezetőinkre ugyanúgy elmondható a népellenesség, a hazudozás, a lopás, rablás, az összeköttetések arcátlan kihasználása előnyök megszerzéséhez, mint manapság. 1956 hősei azért vállalták a hősies küzdelmet, mert egy szebb, reménytelibb, új, világos, demokratikus eszmerendszert akartak megvalósítani ebben a hazában. A forradalom leverése után nagyon sokan meghaltak, vagy külföldre kényszerültek, hogy esetleg az egész életüket hazájuktól távol éljék le, akiket elkaptak, azokon pedig különös kegyetlenséggel álltak bosszút. Sajnos, ezek az erők, illetve utódaik a számonkérés rendszerváltozás kori elmaradása miatt még mindig itt vannak közöttünk, sőt, kaméleonként színt és pártokat váltogatva, de mindig a hatalomban maradva, mai napig szívják a magyar nép vérét. Napi szinten derül ki, hogyan lopnak meg, hogyan taszítanak adósságba, hogyan kótyavetyélik el vagyonunkat, hogyan tesznek bennünket – nem csak egyéni haszonszerzési okokból, de szakmai hozzáértés hiánya miatt is – pénzügyi gyarmatává egyes globális pénzügyi csoportoknak. 1956 hősei mindezek ellenére sem haltak meg hiába! 2006 őszén, amikor ugyanúgy a hazugság, a kilátástalanság, a megélhetési gondok miatt vonultunk az utcára, 1956 hősei ott voltak közöttünk, néhány közülük élő példaként. Emlékük lelkesített, erőt és bátorságot adott, bíztatott. A tavalyi hatalmi brutalitás, az erőszak törvénytelen és amorális megnyilvánulásai nem törtek meg bennünket, igazunk tökéletes tudatában küzdünk és harcolunk a hazánkért, a jövőnkért, az utódainkért, a múltunk hőseinek emlékezetéért, tartson ez a harc bármeddig, legyen bármily kemény, - mert nekünk nincs, és így nem is lehet más utunk! Most, 2007-ben is egy JOBBIK Magyarországot akarunk, csak azért is megvédjük a hazánkat, magunkat, - csak azért is MAGYAR GÁRDA! Dicsőség, tisztelet, és köszönet 1956 és 2006. hőseinek! Hajzer Krisztina elnök Jobbik Magyarországért Mozgalom Százhalombattai Helyi Szervezete