Felháborodott olvasói levelet kaptunk a minap egy százhalombattai családapától, egyébként gyakori levelezőnktől, akit „mélyen megdöbbentett”, hogy lapunk egy árva szót sem írt a Magyar Gárda battai megjelenéséről. Szerinte mindenképp foglalkozni kellene a témával, mert „jó érzésű emberek csak az elhatárolódást és az elutasítást választhatják a nyilasutódokkal szemben.”

a

Bízik benne, hogy a téma hanyagolása „csak pillanatnyi gyengeség volt” részünkről, hozzáteszi, ezzel a véleményével nincs egyedül. Leírja azt is, hogy október 21-én este, a második fővárosi avatóünnepség után három „Magyar Gárda” feliratú karszalaggal ellátott, feketemellényes, „bőrfejű” fiatalembert látott a Tesco mellett, akik egy árva szót sem szóltak, csak rágyújtottak. Őt azonban már ettől is rossz érzés fogta el, mert eszébe jutott Mussolini, Hitler, Szálasi, és azok a tragikus történelmi események, amelyek többé nem ismétlődhetnek meg. Eddig a levélíró véleménye, és mielőtt kifejtenénk a magunkét, nézzük előbb a tényeket! Százhalombattán 2007 márciusában alakult meg a Jobbik Magyarországért Mozgalom Párt helyi szervezete. Hajzer Krisztina elnök tájékoztatása szerint jelenleg tíz és húsz közötti a taglétszámuk – pontos adatot nem akart mondani -, és ötfős a pártolói körük. A tagok közül ketten tagjai a Magyar Gárdának is. Rendszeresen tartanak gyűléseket, emellett október 23-án reggel koszorúztak a Kopjafánál (a rendezvényen mintegy harmincan vettek részt), 26-án előadást hallgattak az Árpád-sávos zászló történetéről, november 4-én pedig – a Halmok Polgári Értékőrző Körrel közösen – a szovjet katonai intervencióról emlékeztek meg. Idénre már nincs több tervük, a jövő évi programról januárban egyeztetnek. A Magyar Gárdáról mindenkinek lehet magánvéleménye, de mi legyen az újságé, amit nyilván csakis a fenti tényekre alapozva, és felelőssége teljes tudatában tehet közzé? Háborodjon fel? Határolódjon el? Mitől? Három karszalagos, cigarettázó fiatalembertől? Tegyen úgy, mintha többről lenne szó, mert ki tudja, mi lehet még belőlük? Segítsen nekik, hogy komolyabb hatásuk legyen a közéletre, mint amilyen van? Állítsa őket reflektorfénybe? Irányítsa rájuk a közfigyelmet? Biztosítson számukra nagyobb nyilvánosságot, mint amit a saját erejükből képesek kivívni maguknak? A gárdisták nagyon sok jóérzésű magyar és európai embert töltenek el viszolygással, esetleg szorongással, és sokan érzik úgy – jogosan-, hogy ezeknek az érzéseknek hangot is kell adniuk. A Százhalombattai Hírtükör azonban a százhalombattai közéletről, elsősorban a város közösségéről szól. Nem pillanatnyi gyengeség, ha valamiről nem ír. Egyszerűen csak annak a felelős belátása, hogy ha egy történés, vélemény, jelenség nincs hatással a városlakók többségének, de legalább egy jelentős részének, vagy valamiért kivételezett – esetleg védett, védendő – csoportjának az életére, akkor abból hírt csinálni többet árt, mint használ. A sajtónak ugyanis nem az a dolga, hogy gyártsa a politikát, hanem az, hogy közvetítse. Minden egyéb magánvélemény, szereptévesztés és a nyilvánosság eltorzítása. Igen, láttuk, hogy egy Árpád-sávos zászlóba, bőrbakancsba és karszalagba öltözött fiatalember álldogált az ünneplő csoport szélén október 23-án. Igen, halottuk, hogy további kettő-három mellette állóval együtt bekiabálásokkal zavarták meg az ünnepi szónokot és a koszorúzást. Azt is, amikor egy idősebb férfi, aki valószínűleg azon kevesek közé tartozott a jelenlevők között, aki megélte ’56-ot, az egyik bekiabálónak félhangosan odaszólt: „Hülyegyerek!”, és halottuk az azonnali választ is:„Vagy te!” Meg is kellett volna írnunk a város közpénzen fenntartott közéleti lapjába? Ezt az óvodát? De ha már ismét október 23-nál tartunk, azon érdemesebb lenne elgondolkozni, hogy miért is a helyi pártok képviselői mondják el nekünk évről évre, hogy mit gondoljunk ’56-ról? Miért a pártok koszorúznak mindjárt az önkormányzat vezetői után, és miért kell közben mikrofonba mondani, hogy melyik pártnak milyen nevű képviselője viszi a virágot éppen? Mert ha ez nem így lenne, akkor kevesebb lenne az esély az évforduló ürügyén zajló aktuálpolitizálásra, talán az izgatott óvodások sem éreznék magukat annyira provokálva, a koszorúzás pedig végre nem szereplés, hanem csöndes és névtelen(!) főhajtás lenne a mártírok előtt. Egyszóval, több maradna az ünnep méltóságából. Komolyabban kellene vennünk a hatszáz gárdistát, akik közül kettő itt, Battán lakik? Vegyük inkább komolyan magunkat, a saját életünket és a valódi problémáinkat!