Tisztelt Egybegyültek – Magyarok!

Engedjék meg nekem, hogy megemlékezésemet rendhagyó, de elgondolkodtató módon kezdjem!

Magyar föld volt:

Alsó-Fehér, Árva, Bars, Belovár-Körös, Beszterce-Naszüd, Brassó, Csík, Fogaras, Háromszék, Hunyad, Kis-Küküllő, Kolozs, Krassó-Szörény, Lika-Krbava, Liptó, Máramaros? Maros-Torda, Modrus-Fiume, Nagy-Küküllő, Nyitra, Pozsega, Sáros, Szeben, Szerém, Szilágy, Szolnok-Doboka, Temes, Torda-Aranyos, Torontál, Trencsén, Túróc, Udvarhely, Ugocsa, Varasd, Verőcze, Zágráb, Zólyom.

Teljesen elcsatolt 38 vármegye

Felsorolni is sok. Nem?

Pedig minden egyes névhez szántóföldek, hegyek, utak, vasutak, emberek (magyar emberek!) tartoztak.

1920. június 4-én egy nemzetet törtek darabokra, egy országot szabdaltak szét, amely évszázadokon keresztül arra jó volt, hogy védje a „nyugatot”.

A kereszténység utolsó bástyája.

Ugye milyen jól hangzik?

Ez volt Magyarország.

Csak ezután éppen azok, akiket tatártól, töröktől védtünk, szóval éppen azok végeztek ki, feszítettek keresztre az első adandó pillanatban, amikor érdekeik úgy kívánták.

Nagyhatalmi érdekek.

Franciaország tőle függő Közép-Európát akart, és franciabarát országok sorát hozta létre egyetlen tollvonással etnikai tényezőket, a magyarság önrendelkezési jogát semmibe véve!

Ez az ország vallja magát a szabadság bajnokának?

Ez a gall nép büszke arra, amit eddig a világtörténelmeben alkotott?

Arra, amit velünk tett, nem lehet.

Egy nemzet harmadának idegen országokba kényszerítésére, a Kárpát-medence 1000 éves politikai egyensúlyának felborítására, az etnikai ellentétek hosszú távú kiélezésére.

A franciák arról persze nem gondoskodtak, hogy visszafogják vérgőzös csatlósaikat- a szerbek, szlovákok, románok magyarellenes fellépéseinek sem akkor, sem most nem szabtak határt.

Csak Nagy-Magyarországnak.

Nekünk bezzeg igen: 93 ezer négyzetkilométernyit.

Ásványi kincsek, erdők, infrastruktúra, történelmi magyar városok – mi mindent vettek el tőlünk!

A Tátrákat.

Gróf Téry Ödön menedékháza ma Téryho Chata.

Hunyadiak Erdélyét, Kosztolány Szabadkáját.

Magyar földet, magyar emléket!

Engedhetjük-e mindezeket veszni?

Hagyhatjuk-e őket meggyalázni?

Ugye nem?

Pedig ma szlovákok, szerbek, románok nap, mint nap ezt teszik.

Ezt teszik, mert megtehetik.

A csonka magyarság kétszer is cserbenhagyta a határon túli nemzettestvéreinket.

Először a kettős állampolgárság meg nem szavazásakor, majd az országgyűlés álmagyarjai tették ugyanezt, amikor Erdély autonómiájának követelése nélkül megszavazták Románia EU tagságát.

A Fidesz is.

Szégyen.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom változatlanul kiáll a kissebségi létükben fenyegetett magyarokért!

Ismételten felszólítjuk a parlamenti pártokat, hogy június 4-ét nyilvánítsák történelmi emléknappá, Trinaom emléknapjává!

A Jobbik autonómiát követel az utódállamok kissebségi magyarságának!

Erősödjön a nemzeti öntudat!

Ismerje meg mindenki nemzetcsonkításunk történetét, mert nem nyugodhatunk bele, hogy vannak még szép számmal olyanok, akiknek Trianon fölösleges „magyarkodást, a múlton való haszontalan tépelődést jelent.

Múlton való haszontalan tépelődés?

Erről talán Malina Hedviget kellene Megkérdezni, a nyitrai diáklányt, akit szlovák bőrfejűek magyarságáért megvertek, s ma már ott tartunk, hogy a vádlottak padjára ő került támadói helyett, mondván, italálta az egészet – bűhődjön!

Miért is?

Mert magyar!

És hol történt mindez?

Egy olyan államban, amely 15 évvel ezelőtt még nem is létezett!

Amelynek történelme sincs!

Csak jelene, az pedig olyan, amilyen.

Slotával, Meciárral, Ficoval.

Egyébként Szlovákia EU tagállam.

Mit is mondtak az Unióba lépést annak idején népszerüsítő hazai érdekpolitikusok?

Felidézem én, ha valaki Önök közül ezt már elfelejtette!

Az EU megold majd minden nemzetiségi problémát, létrejön egy újfajta internacionalizmus, ahol egyenlő jogok illetnek mindenkit nemre, fajra, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül.

Igen?

Tényleg?

Ha ez így van, akkor miért nem akadályozta meg az Unió Malina Hedvig meghurcoltatását?

Miért nem védi meg a megvert, megalázott felvidéki magyar diáklányt?

Egy szavát nem hallatta senki eddig a globalizáció nagyjai közül.

Tudtuk mi előre, hogy így lesz ez, nem véletlenül kampányolt az Európai Unióba lépés ellen az utolsó pillanatig a Jobbik.

És sajnos igazunk lett, aggályaink beigazolódtak.

A magyarság – bárhol a világon – csak magára számíthat.

Ideje már, hogy kiépüljön a kollektív önvédelmi reflex, a szunnyadó magyar nacionalizmus, a „csakazértis! Dacos ellenállása szerbekkel, tótokkal, románokkal, s az egész tehetetlen Európai Unióval szemben!

De, hogy megvédhessük az utódállamok több millió magyarját, ahhoz először itthon kell rendet csináni.

Rendet a politkában (elzavarni a hatalomból a hazaáruló kormányt), és rendet a fejekben (hogy az elbutított átlagpolgár ne 23 milló románt lásson az erdélyiekben.

Hogy a Vajdaságból ne csak a menekülés legyen az egyetlen kiút, hogy a felvidéki magyarság beolvadása ne folytatódjon, az a magyar parlament, a csonka országbeli 10 millió felelőssége.

Mindannyiunké, akik nem tudtuk még meggyőzni a megvezetteket, a történelemtanításunké, mert sok fiatal azt sem tudja, mire

emlékezünk június 4-én.

A 45 éves szovjet megszállásra nem lehet mindent rákenni, azóta 17 év telt el.

Minden fórumon, minden szituációban, minden lehetséges módon határozottan kell kiállnunk határon túli nemzettársainkért!

Ha ezt tesszük, a felvidéki, az erdélyi, a vajdasági magyarság fenn fog maradni!

Nem lesz egyetlen, a megsemmisítésünkre irányuló adminisztratív intézkedés sem, amely sikerrel járhatna!

Hiába kiabálhatja a szlovák nacionalisták vezére, hogy a magyarság „rákos daganat” Szlovákia testén, és meg kell semmisíteni…

Tisztelt Megemlékezők! Magyarok!

Trianont nem fogjuk feledni, határainkon túli testvéreinket nem fogjuk veszni hagyni, amíg mi élünk, minden évben, minden nap elfog hangzani százszor és ezerszer ebben az országban, hogy

NEM, NEM, SOHA!