Az első, amit elmondani szeretnék, hogy a Magyar Gárda egyesület nem azonos a Gárdával, olyannyira nem, hogy például e sorok írója, fájdalom, korára való tekintettel már nem is lehet a Gárda rendes tagja, bár pártolója igen. Az egyesület célja az volt, s az marad a továbbiakban is, hogy megteremtse a jogszerű feltételeket azon mozgalom számára, amit a közvélemény Magyar Gárda néven ismer meg a közeljövőben. A Gárda ugyanis nem őrző-védő káefté, nem magánbandérium, nem magánnyomozó iroda, nem félkatonai szervezet, hanem lényegét tekintve egy civil mozgalom, amely sajátos módon egy vele azonos nevű egyesülethez kapcsolódik. Nyílt, de bárki nem léphet be, a jelentkezőnek meg kell felelnie bizonyos feltételeknek, s nem titok, hogy a hazafias gondolkodás, sőt a felelősségvállalás döntő feltétel, mint ahogy nagy súllyal esik a latba az illető vallásossága is, ugyanis aki nem tud hinni az egyetemes igazságban, attól nehéz elvárni egy nehéz pillanatban az átlagosnál nagyobb felelősségvállalást. Liberális gondolkodású emberek arcán ilyenkor ideges rángás fut végig, és elkezdenek hadoválni az állam és az egyház szétválasztásáról, az egyéni és lelkiismereti szabadságról, a másság iránti toleranciáról és hasonlókról. Én erre szelíden azt válaszolom, akkor ne akarjanak belépni a Magyar Gárdába, az ugyanis nem nekik való. A Magyar Gárda az olyan típusú emberekre számít, akik belső meggyőződésből mennek el példának okáért Csíksomlyóra, vagy akik a maguk módján imádságnak tartják a tisztességgel végzett munkát is. Azoknak való, akik szeretettel gondolnak Attila királyra, Csaba királyfira, Árpád fejedelemre éppen úgy, mint mondjuk vitéz Nagybányai Horthy Miklósra. Azoknak való, akik viszolyognak Károlyi Mihálytól és Kádár Jánostól. Akik tisztelik Szent István király örökségét, de nem dőlnek be annak a trükknek, hogy augusztus 20-a legyen a magyar állam születésnapja, ugyanis tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a magyar államiság – megszállásokkal, megszakításokkal ugyan – legalább ezerhatszáz évre nyúlik vissza, hiszen ahol király volt, ott országnak is lennie kellett, márpedig a bolsevik történészeken kívül az egész világ Attila királyt a szkíták (hunok), s mint ilyenek, a magyarok uralkodójának tekinti, következésképpen a Szent István-i államalapítás inkább olyasféle újraalapításnak tekintendő, mint ami például IV. Béla idején történt. De ezek részletek. Amelyekről a Gárdában, védett körülmények között, nyihogó liberálisoktól távol, remélhetően sokszor esik majd szó. A Gárda nevelőinek könnyű dolguk lesz. Nem kell kitalálniuk semmit, elég, ha a kötözködő nyikhajoktól mentesen elmesélhetik végre a magyarság igaz történetét. Azon okból, hogy aki birtokolja igazi múltját, az birtokolja igazi jövőjét is. A Magyar Gárda az én értelmezésemben tehát elsőrendűen iskola lesz. Iskola, ahol hazaszeretetre, a nemzet tiszteletére, az összefogás szépségére tanítanak majd ifjakat. A riadozóknak pedig nem kell félniük. A Gárda nem támadja meg őket. Azt kell tudomásul venniük csupán, hogy mostantól lesznek olyanok, és egyre többen lesznek, akiken nem uralkodnak többé. Bencsik András